Mivel egy hét alatt sem jöttek kommentek, felrakom a folytatást! Azt hittem, hogy legalább a klippet értékelitek:)
Az embernek sok problémája lehet, tipikus példa erre szepi társunk, aki hónapok óta a fogorvosokkal küzd, de mi nagyon drukkolunk neki:) Saját írását olvashatjátok több részletben majd, kezdjük a boldog gyermekévekkel:D:D:D:D Folytatás holnap, például:D Amolyan bónuszként meghallgathatjátok Éden/Aranypart Levi, És Aranypart Ádám művét:D:D:D:D
Na és akkor ugorjunk, mert elvégre ez a poszt azért született, hogy a mostani kálváriámat írjuk le. Sokáig nem volt különösebb gondom a fogaimmal, (oké, volt, de annyira nem, hogy dokival is megnézessem), de aztán idén kezdtem észrevenni, hogy a bölcsességfogaim mennek szépen lassan tönkre. Úgyhogy év elejétől kezdve gyűjtöttem a bátorságot elmenni, meg úgy voltam vele, hogy most már itthon is eléggé elterjedt az altatásos fogászat, gondoltam szuper lesz ez, nem érzek semmitse és kész is vagyok. Interneten keresgéltem, és az egyik klinikához be is jelentkeztem, kaptam is időpontot június 30.-ára. Innentől átmegyünk naplóba.
Június 30 - totál beparázva érkeztem egy darab lelki támasszal, akinek azóta is köszönöm hogy nem hánytorgatja fel a kis hisztis picsás viselkedésemet. Ez a fogorvos viszont nagyon normális és nyugodt volt, a helyzethez képest valamennyire azért csökkent a vérnyomásom, kb. 200-ról 180-ra. El is küldött röntgenre a másik szobába, na már itt kezdődtek a gondok, a tamponszerű vattát vagy mi a tökömet, na azt nem bírtam ki, hogy ráharapjak, mert már öklendeztem, úgyhogy csináltunk röntgent úgy, hogy "akkor próbálja nem mozgatni a száját." A felvétel a körülményekhez képest jól sikerült, úgyhogy nem kellett megismételni (ez az első kép), nagyjából tudtam, mit kell majd művelni a pofámon belül, első körben ugye a húzások, második körben meg majd fogpótlás, én naivan azt hittem, hogy lesz két altatásom és akkor ennyi. Úgyhogy megbeszéltük, hogy van két gyökér, ami felett már nincs fog, azokat kiveszi, 3db bölcsességfogat (a 4. nem nőtt ki, azt ne bántsuk, mert felesleges lenne), illetve a jobb felső 3as fogam az egy tejfog, azt kell még eltávolítani, meg ami felette van ki nem nőtt csontfog. A műtétre sokat kellett várni, vagy a dokinak nem volt jó, vagy nekem, így aztán végül augusztus 18-ban egyeztünk ki.
Augusztus 18 - Megérkeztem, pár percet beszélgettem az altatóorvossal, letisztáztunk mindent, aztán már meg is bökött, bekötötte az infúziót, meg nyomott még belém másik szurit, bátorságkoktélnak hívta, én épp akartam mondani, hogy olyat már a januári sérvmutétemkor is kaptam, de nem sokat ért, de már nem sikerült elkezdeni a mondatot. :) Ébredés után minden fasza volt, bár kicsit még szédültem, a kísérőm szerint meg úgy néztem ki, mint Ozzy, miután leharapta a denevér fejét. Meg megkérdeztem vagy 3x, hogy a kihúzott fogaimat megtarthatom-e. Vicces volt, mert arra emlékeztem, hogy megkérdeztem már ezt, de a válaszra nem. (Egyébként kidobták oket.) Simán hazasétáltunk, mivel nem lakok messze, kb. 7-8 perc gyalog. Egy foggal több hiányom lett sajnos, a jobb felső kettes összenőtt a hármassal (ami a ki nem nőtt csontfog volt), és amikor a doki kivette a hármast, a másik magától kiesett. 8 hét múlva lehet megkezdeni a pótlást, de tervezgetni már el lehet kezdeni addig is, majd jöjjek vissza varratszedés után.
Augusztus 25 - Varratszedés. Lett volna pár kérdésem a dokihoz, de végülis nem volt ott, egy orvostanhallgató szedte ki a varratokat. Amelyik már meglazult korábban azzal nem volt baj, ami még feszesen tartott, az fájt kicsit, de ez nem volt akkor gond, inkább az, hogy megint a számban turkálnak.
Szeptember 1 - konzultációra vissza a dokihoz. mondta, hogy a továbbiakat már nem ő intézi, hanem egy másik orvos. Lényegében feleslegesen mentem. De legalább kaptam időpontot a következő hétre.
