Az, hogy hétfőn én elindultam jól a reptérre, persze korán érkeztem, mert mindenki mondta, hogy igyekezzek, de legalább kicsit készültem a madridi tartózkodásra. A Ferihegyen láttam amúgy az Udvaros Dorottyát, meg találkoztam két ericssonos "volt" kollégával is (ők maradtak a régi helyen), volt meglepi. Aztán felszálltunk, leszálltunk, megérkeztünk, semmi különös nem volt.
Este 9 óra tájékán kezdtem el nézelődni, hogy na most akkor ugye mi lesz, mert a gépem reggel 6kor indult, szóval azért na. Olvasgattam, járkáltam, kajáltam, és ahhoz képest amire számítottam, meglepően sok jó csaj volt a reptéren. Persze a legtöbb még fiatalka volt, de nézni jó volt az. Közben tisztességesen megfáztam, folyott a takonyom nekem, meg fájt a trollkom. A gép felszállt, utána meg le, kb ilyen gyorsan érzékeltem a dolgokat én, alvásból kifolyólag. Na, de azért az ilyen repcsis alvás nem annyira pihentető tudvalevőleg.
Kedves kishugám a reptéren várt engemet, megérkezvén a lakásba összepacsiztam a pasijával, aki kissé el lett zavarva, én meg benyomtam a szundit, de úgy laza este 9ig. Ekkor elmentünk még kajálni, illetve megnéztük a pasinak a madaras show-ját, mert madarakkal dolgozik az ipse, két sassal meg egy bagollyal, lett kép is csinálva velük.
A szerda kicsit rohanásban telt, kelés után mentünk bevásárlani, meg nekem fürdőnacit venni, onnan hugom melózni, én meg kutyát sétáltatni. Persze eltévedtem, mert mért ne tévedtem volna, a várostervezés ugyanis ott nem annyira létező fogalom. Olyat, hogy párhuzamos, még véletlenül se keressél. Az meg külön öröm, hogy bár hugom direkt szólt, hogy nyugi hülyegyerek, itt beszél mindenki angolul - hát a faszot, az emberek 70%ával activity ment.
(Később megtudtam, hogy azért, mert maradtam a los cristianos városrészen, és nem mentem át las americasba. Ott még kiírva is minden angolul van, és spanyolul nem tudnak a népek – mondjuk, hogy ezt nekem miért kellett volna kisujjból szopni, az rejtély maradt.) Este városnézés, meg a hugi bevitt a munkahelyére, és bár vonakodva, óvatosan megtapintottam az egyik kígyót, mert azért alattomos jószágok ezek. otthon csináltam paprikás krumplit, azt ettük 3 napig.
Csütörtökön szabad programom volt, hugi melóban egész nap, úgyhogy lementem a partra, kb. 15p séta volt. A víz nagyon szuper volt, teljesen átlátszó, tiszta, és a legfontosabb, hogy halmentes. utána haza, kutyasétáltatás. Másik irányba indultunk, megint eltévedtünk, illetve csak én, mert a kutya az tudta az utat, csak ő meg nem akart még hazamenni. Azért csak hazataláltunk, és elkezdtem keresni a térképet, amit a hugi rám hagyott, hogy most már többet ilyen ne legyen. fél óra múlva meg is találtam, ott volt a zsebemben nekem, egész végig. kicsit citromos olaj feelingje volt a dolognak. este megnéztem a hugi showját a kígyókkal, egész vicces volt, majd utána én is a kezembe fogtam az egyik (kicsi) kígyót, Jimmy-t. (3 kígyó van a showban, mindig van egy kicsi, egy közepes, meg egy nagy. A kicsi mindig Jimmy, a közepes mindig Lucy, és csak a nagyoknak szokott egyedi nevük lenni.) fotó is készült persze. Éjjeli kutyasétáltatás hugival, majd csucsu.
Pénteken a tesó csak este dolgozott, így közös programok voltak, értsd: kelés 3kor, le a partra, majd onnan ő ment a melóba, én meg haza, már egész jól eligazodtam a városban. Este szintén kígyóshow, de itt már segédkeztem is, a műsor után én cipeltem körbe Jimmyt, hogy a gyerekek simogathassák. Kurva büszke voltam magamra. Szombaton a hugi egész nap melózott, én pedig egyedül elmentem a Loro parkba. két nagy látványosság van tenerifén, a Loro park és a Siam park. (Vasárnapra volt betervezve a Siam). A Loro park egy papagájokra specializálódott állatkert és vadmentőhely, plsuz vannak vizi show-k, meg még vagy 20 különböző állatfajta. Hát mit ne mondjak, állatkertnek fos volt, kicsi ketrecek, túl keskeny sétálórész, a budapesti sokkal jobb. Volt egy vicces eset is, az egyik nempapagáj állat előtt nagy sor állt, de annyira ritka volt, hogy spanyol neve nem is volt kiírva az állatnak (a többinek ki volt), csak a latin. 10 percet álltam sorba, hogy megnézhessem, hát egy kibaszott vidra volt, bazmeg.
Nade a vizi showk azok nagyon faszák voltak: az első fókás volt, nagyon vicces meg okos állatok, aztán mentem a delfinesre, azok nem tűntek annyira okosnak a fókákhoz viszonyítva így első blikkre, bár biztos csak azért, mert a fókás műsor nagyrészt a szárazföldön volt. Viszont a delfin meglehetősen cuki állat, még ha lebuziztok érte, akkor is. Aztán volt a kardszárnyú delfines show, na az meg kibaszott nagy. A show egyik visszatérő eleme volt, hogy szarráfröcskölte a közönséget.
(Én valamennyire készültem, a hugi adott esőkabát, de még így is csurom víz lettem.) meg az is vicces volt, hogy míg a fókáknak meg a delfineknek egy-egy mutatvány után jutalomfalatként egy szardíniát törtek ketté, és azt dobták a szájukba, addig a kardszárnyúnak egy vödör halat öntöttek az arcába bele. Volt egy poén erről is: egy hering méretű hallal próbálkozott az egyik tréner egy ugrás után jutalmazni, az orca meg ingatta a fejét, hogy nem lesz jó. Amikor meg a fickó bedobta a szájába a halat, visszaköpte! ezt eljátszották még kétszer, aztán ment a vödör hal. raktam be delfines képet is. Az egyik képen a trénert felemelik a víz fölé az orrukon. az a különlegessége a képnek, hogy a fejük felett ott van egy kötél, azon 3 labda. Na, azokat el tudják érni a delfinek ugrással. Van vagy 8-10 méter magas. Kemény bazmeg. Hazafele eljött értem hugom, meg a pasija, a fickó úgy vezet, mint egy vadállat, én meg a huzatban ültem, és a még mindig nem rendbe jött torkom kapott egy szép adag hideget, csak hogy jó legyen.
Vasárnapra teljesen lerobbantam, egész nap otthon feküdtem köhögve, a többieket meg elzavartam a siam parkba, legalább ők menjenek, mert ha velem vannak otthon, azzal senkinek nem lesz jobb. A siam park amúgy elvileg európa legnagyobb viziparkja, ami kicsit fura, mert azért a kanári szigetek az afrika. hugi hozott onnan szuvenirt, hűtőmágnest, meg könyvjelzőt az ebookolvasómhoz. Rendes. estére valamennyire már jobban voltam, elmentem még egy kigyós cuccra, itt kaptam a nyakamba a nagy kígyót, meg van róla kép, amit FBn már megcsócsáltunk.
Hétfő: utazás haza, kicsit volt jobb, mint odafele, mert legalább éjszakázni nem kellett, de nappal is majdnem ugyanannyira fárasztó egy reptéren baszni a rezet. Persze a gépeken megint fullra volt nyomva a légkondi, mer miért ne, madrid-bp között nem csak én éreztem ennek a káros hatását, a fél gép tüsszögött vagy köhögött.
Most meg itthon vagyok, tolom befele a neocitránt, meg melózok is persze, mert annyi szabim már nincs, hogy ezt is megoldjam.
